|
Hogy milyen fontos az akkusaru időnkénti zsírzása, arra saját butaságom a legjobb példa.
Kint voltunk Tihany alatt, egyszer csak nem indult a motor. Nézegettem, piszkálgattam, de nem jutottam semmire. Valahogy kievickéltünk feles szélben a földvári kikötőig. Ott motorszerelőt hívtam, mondta, ez elektromos hiba, ő ehhez nem ért, elment. Villanyszerelőt hívtam. Azt mondta, minden rendben levőnek látszik az indítógomb és indítómotor bekötése körül, így nem tud vele mit kezdeni, inkább motorprobléma lehet.
Majd arra járt egy jóbarátom, Bazsantik Jani, akinek alighanem az országban a legtöbb tapasztalata van a hajók bármiféle műszaki berendezésével kapcsolatban. Mondta, indítsak. Odakucorodott a motor mellé és hallgatózott. A kattanás, amit halott, arra utalt, hogy kevés a delej. Majd ránézett az akkukra és közölte: a 4 saruból hármat szabad kézzel le tudott emelni. A magyarázat az volt, hogy a 40 fokos hőségben a korábban megszorított saruk fellazultak, megszünt a kontakt. Öt percig tartott a javítás, nekem meg egy kupica pálinkámba került. Ha nekem akkor lett volna saruzsírom, egyrészt akkor talán időben észreveszem, másrészt a zsír még laza sarunál is segíti az érintkezést.
|
